A nagyipari termelés hazánkban a késő szocializmus korában, az 1970-es-1980-as években érte el csúcspontját. A sorozatunk első részében bemutatott óriási üzemek ekkor sokezer munkásnak adtak megélhetést, mára azonban többségük funkció nélkül, üresen várja sorsa jobbra fordulását - ha még áll egyáltalán.
Műemléki védelmükkel jellemzően a 2000-es évek eleje óta foglalkozik a szakma. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az ipari örökség megőrzésének és adaptív újrahasznosításának kérdése. A gyár- és üzemépületek jelentősége többnyire nem elsősorban esztétikai minőségükben, hanem funkcionalitásukban, szerkezeti újításaikban és léptékválasztásukban rejlik. Az ipari építészet területén jelentek meg először tömegesen azok a korszerű szerkezeti megoldások – vas-, acél- és vasbeton szerkezetek, nagy fesztávú csarnokterek, természetes megvilágítást biztosító felülvilágítók –, amelyek később az általános építészeti gyakorlat részévé váltak.
Köntzey Mercedes
